2024. HATÁRTALANUL – Felvidéken a 7.A osztály

2024. június 9-11.

A Határtalanul projektet előkészítő foglalkozással kezdtük, amelynek fő célja, a felvidéki körutazás helyszíneinek bemutatása volt. Ehhez bemutató ppt is készült. Foglalkoztunk a trianoni békediktátum és az 1947-es párizsi béke után a felvidéki magyarokat érintő intézkedésekről (pl. Benes-dekrétumok), amelyek hatása még mai is érezhető. Az előkészítő órán használtuk a Barangoló digitális tartalomtár tankockáit. Hangsúlyosan azon tankockák megoldására került sor, melyek tartalmazták a tanulmányi kirándulásunk állomásait (Pozsony, Selmecbánya). Csoportmunkát alkalmaztunk, melyek erősítették a tanulók együttműködési készségét. Közösen fedezték fel és jutottak új ismeretekhez. A Barangoló digitális tartalomtár további lehetőséget adott arra, hogy felkeltse a tanulók érdeklődését az utazás iránt.

Vasárnap délelőtt, Komáromnál átkelve a Dunán az első felvidéki állomásunkra, Lévára érkeztünk, amely egykor Bars vármegye székhelye volt. Megtekintettük a várát, amelyben a gazdag természettudományi, történelmi, archeológiai, numizmatikai, néprajzi és képzőművészeti kiállítással rendelkező barsi múzeum is helyet kapott. Megcsodálhattuk a lévai születésű Kittenberger Kálmán Afrika-kutató, vadászíró trófeagyűjteményének egy részét is. A lévai élmények után ellátogattunk az ezüstbányászat egykori fellegvárába, Selmecbányára, mely már Mátyás korában is a magyarországi arany- és ezüstbányászat híres központja volt. Leereszkedtünk a bányamúzeumba, ahol betekintést nyerhettünk a bányászat fortélyaiba. A helyszínen szép sárga sisakokat és lámpákat is kaptunk, így még jobban átérezhettük a bányászlét, a bánya különleges atmoszféráját. Városi sétánk során megnézhettük a történelmi Magyarország legnagyobb pestisoszlopát/Szentháromság-szobrát is. A Szentháromság térre igyekezve elsétáltunk a Szent Katalin-templom és a Bányabíróság mellett, majd felkerestük Petőfi Sándor emléktábláját az evangélikus líceum épületén. Első napunkat egy finom vacsora elfogyasztásával Deákiban foglalt szállásunkon fejeztük be.

A második napon az eső átírta az eredeti programunkat. Először Nyitrára utaztunk, ahol várnegyedi sétánk alkalmával megnéztük a Püspökvár épületét, amely hajdan legfontosabb fejedelmi központjaink egyike volt. A nagytemplom történelmileg és építészetileg három templomegységből áll, és a nyitrai várkomplexum része. Rákóczi idejében itt telepedett le a piarista rend, mely máig működő gimnáziumot, templomot és kolostort alapított. A városban hunyt el Esze Tamás, a fejedelem brigadérosa. 

A következő programunk Alsócsitár meglátogatása volt, ahol Kodály Zoltán emléktáblája előtt mi is elénekeltük a helyi gyűjtésből származó „A csitári hegyek alatt” című népdalt.

Alsóbodokon felkerestük gróf Esterházy János nyughelyét. Itt előadást hallottunk a mártír politikus életéről és az emlékhely létrehozásának nehézségeiről is.

Kirándulásunk a meseszép gímesi várromhoz vezetett volna, de helyette az eső miatt a völgyben megbúvó Gímeskosztolányt kerestük fel, hogy megtekintsük híres XII. századi templomát. A település fölé magasodó templomhegyről gyönyörű kilátás nyílt az 514 m-es magasságban található középkori vár romjaira.

Gímesen találkoztunk Bencz Margittal, a Csemadok helyi alapszervezetének elnökével. Az 1996-ban alakult Gímesi Hagyományőrző Csoport tagjai adtak nekünk műsort, majd a helyi hímzéssel és a csipkeveréssel is megismertettek bennünket. Természetesen az éneklés és a házi pogácsa majszolása sem maradt el. A Forgách-kastélyban berendezett kiállításon megismerkedhettünk e büszke nemesi család történetével és a régió néprajzával is.

Utolsó felvidéki napunkat Galántán kezdtük, ahol találkozhattunk a Kodály Zoltán Gimnázium diákjaival, megismerkedhettünk az intézményben folyó értékteremtő munkával, amellyel a magyarság kultúráját, hagyományait próbálják megőrizni az egyre nagyobb lélekszámú szlovák nyelvű és identitású közegben. Iskolalátogatásunk után felkerestük a galántai Eszterházy-kastélyt és a kertjében álló Kodály Zoltán-szobrot is.

Következő úti célunk a Kis-Kárpátok alatt megbúvó Szentgyörgy volt. Rövid sétánk során megtekintettük az Óváros kitelepített német lakosságának középkori, takaros polgárházait. Ízelítőt kaptunk a gótika világából is, hiszen láthattuk a szentgyörgyi templomot, amely a Bazini és Szentgyörgyi grófok temetkezőhelye volt. 

Innen Dévény várához utaztunk, mely Magyarország neves határerődítményei közé tartozott, majd sétát tettünk a Duna-Morva folyók összefolyásánál. Ezt a helyet Magyarország kapujának is nevezték (Porta Hungarica), mert innen lehetett Alsó-Ausztriából Magyarországra jutni, de 1809-ben Napóleon katonái felrobbantották. 1896-ban az ezeréves Magyarország tiszteletére emelt hét emlékmű egyikét, egy magas oszlopot, a dévényi felsővár elpusztított tornyának helyére készítették el. A millenniumi Árpád-emlékművet az első világháború után lerombolták. Sétánk végén a vasfüggöny emlékműnél a kommunista rendszer áldozatairól is megemlékeztünk.

Utolsó felvidéki megállónk Pozsonyban volt. Pozsonyi vársétánk után az Óvárosba igyekeztünk, ahol megtekintettük a gótikus Szent Márton-templomot, a magyar királyok koronázási templomát, majd felkerestük a város magyar vonatkozású történelmi helyszíneit (Mihály-kapu, Academia Istropolitana, Prímási palota, a ferencesek temploma). 

Késő délután - egy újabb eseménydús napot zárva - vidám hangulatban indultunk vissza Magyarországra. Kora este Keszthelyen ért véget az élményekkel teli felvidéki utazásunk.