Olasz diákok a Keszthelyi Vajda János Gimnáziumban (2023. október)

Minden évkezdet vegyes érzelemmel tölt el bennünket. Kicsit sajnáljuk, hogy búcsút kell vennünk a nyártól, ugyanakkor izgatottan tekintünk az tanév eseményeire. Amikor 11.-esek lettünk, akkor sem volt ez másképp, de az Erasmus-programnak köszönhetően ez az izgalom és várakozás csak még jobban felerősödött, hiszen lehetőségünk nyílt megismerni egy másik ország, egy másik világ diákjait. Iskolánk az Európai Unió támogatásával csereprogramot dolgozott ki a dél-olaszországi Campobasso városában található Liceo Scientifico A. Romita gimnáziummal. A két iskola azért dolgozta ki a csereprogramot, hogy a diákok és tanárok jobban megismerjék egymás kultúráját, gyakorolhassuk az idegen nyelvet. Sokat dolgoztuk a projekt témáján is, ami a város és szűkebb környezetünk megismerése, újrafelfedezése, a fiatalok véleményének megismerése saját környezetükről. A projekt másik célja az volt, hogy a külföldi diák is megismerjék Keszthelyt és környezetét és mi is megismerjük Olaszország egyik kevésbé is mert régióját minden szempontból. Októberben érkeztek hozzánk. Nagy izgalommal és még nagyobb szeretettel vártuk őket. Annak ellenére, hogy két külön országból és kultúrából származtunk, más szokásaink voltak és nem egyezett az anyanyelvünk, hamar rájöttünk, hogy nem is vagyunk olyan különbözőek. Mindannyiunknak voltak hobbijai, álmai és tervei. Meglepődtem, hogy a társam, aki mostanra már egy nagyon kedves barátnőm, ugyanazokat a könyveket szereti, mint én, ezen kívül, hogy ugyanazokért a színészekért rajonguk és ugyanazokat a zenéket hallgatjuk. Az ittlétük alatt szigorú menetrendet kellett követnünk, hogy minden program, mint például a legfontosabb keszthelyi nevezetességek és a Festetics kastély felkeresése, a Balaton és a Keszthelyi-hegység és környékének bejárása egy kellemes túra alkalmából, de közben iskolai kereteken kívül is töltsünk együtt időt. A közös projektmunkák során jobban megismertük egymást, közösen tanultunk olyan témákról, amiket nem dolgozunk fel osztálytermi keretek között, a közös munkákból előadásokat tartottunk. Amíg nálunk vendégeskedtek, volt alkalmunk kicsit belepillantani a másik világába. Rengeteget tanultunk egymástól, természetesen a tanáraink mindenben készségesen segítettek. Amellett, hogy barátokat szereztünk, a program “rákényszerített” minket arra, hogy folyamatosan használjuk az idegen nyelvet. Angolul, olaszul próbáltunk kommunikálni egymással, és az olasz cserediákok is megtanultak néhány hasznos magyar kifejezést. Levetettük a gátlásainkat, miközben társalogtunk, nem féltünk attól, hogy esetleg hibázunk. Bátrabban kommunikáltunk, aminek köszönhetően hamarabb összebarátkoztunk. Nem is vettük észre, hogy mennyit tanultunk, fejlődtünk. Amikor elérkezett a búcsú pillanata, a szomorúság ellenére boldogan gondoltunk a tavaszi viszontlátásra, ugyanis akkor már nem csak külföldi diákokhoz mentünk, hanem barátokhoz. 

Horváth Boglárka, 11.C