Utazás Campobassoba (2024. március)

A Vajda János Gimnázium és a Campobasso-i Liceo Scientifico A. Romita közös Erasmus+ projektjének olaszországi diáktalálkozóját 2024 márciusában szerveztük. Az őszi keszthelyi találkozót követő hónapok kemény munkával teltek, szinte csak pislogtunk egyet és már márciusban jártunk, ami pedig számunkra egyet jelentett: elérkezett az utazás ideje.

Március 14-én reggel indult el a 20 magyar diákot és három kísérő tanárt szállító autóbusz, mellyel hamar Triestig jutottunk. Ez volt az első lényegesebb megállója utunknak, ahol pár órára megszakíthattunk az utazásunkat és ízelítőt kaphattunk az olasz életstílusból is. Megtekintettük a helyi nevezetességeket és a kellemes tavaszi időnek köszönhetően egy tengerparti sétára is volt lehetőségünk. Az éjszakát egy észak-olaszországi kisvárosban töltöttük, ahonnan másnap reggel hamar tovább indultunk. Ekkor még hosszú út állt előttünk, a közel 650 km-re fekvő, Molise régióban található Campobasso-ba a késő esti órákban érkeztünk meg. A magyarországi fogadáshoz hasonlóan, az olasz diákok és családjaik már az iskola előtt vártak ránk. Az este további részét mindenki a fogadó családjával és olasz párjával töltötte.

Március 15-én szombaton korán indult a nap, hiszen a magyar iskolákkal ellentétben, Olaszországban szombaton is kötelező tanítás van. Már az első kint töltött napunkon lehetőségünk volt megismerni és felfedezni mit rejtenek a Liceo Scientifico A. Romita falai. Részt vettünk különböző tanórákon, többek közt irodalom, matematika és kémia órát látogathattunk meg. Az irodalom órát színesítve magyar költőnkről, Ady Endréről és az ő munkásságáról folytattunk rövid párbeszédet a diákokkal és tanárukkal. Értékes tapasztalatként éltük meg az olasz nyelven folytatott órákat és meglepetten figyeltük meg, az agyunk mennyire hamar képes egy nyelvről a másikra váltani. Ezt követően kötetlenebb programok vártak ránk az iskola előadótermében. Az októberben folytatott projektmunkákhoz hasonlóan, itt is sor került különböző problémák megvitatására, legyen szó a közlekedésről, a kisvárosok problémáiról vagy a modern technologiáról. A magyar diákok bemutatták a Keszthelyről készült legújabb munkáikat, közösen kiértékeltük a Keszthelyről készült kérdőíveket is. A csoportmunka újra lehetőséget adott arra, hogy a magyar és olasz diákok együtt gondolkodjanak közös problémákról, megvitassák a hasonlóságokat és különbözőségeket. Nagyon jó volt látni, hogy ugyan két különböző kultúra képviselőjeként veszünk részt a programon, mégis sok hasonló probléma, ötlet, érzés és javaslat a jövővel kapcsolatban köt össze minket.

Ezt követően az olasz tanulók által kedvelt, közeli pizzéria szolgált helyszínül a közös ebédhez. A délután további részét Campobasso megismerésével töltöttük. Meglátogattunk történelmi emlékműveket, a történelmi belvárost, neves épületeket és templomokat, bővítettük tudásunkat az olasz kultúráról és hagyományokról, valamint rövid séta után a város egyik legmagasabb pontjáról tekinthettünk le a városra. Érdekes volt megtapasztalni a középkori városközpont és a modern városrész találkozását. A sétát egy múzeumlátogatással zártuk, ahol megismertük a város egyházi hagyományaihoz kapcsolódó Museo dei Misteri-t. Az itt kiállított jelmezeket és díszleteket minden évben használják a város napján szervezett körmenethez. A délután során olyan helyszínekkel, korokkal és szokásokkal ismerkedtünk meg, melyek magyar diákként igazi újdonságot jelentettek.

Hétfőn ismét buszra szálltunk és megkezdtük utunkat az ókori római város, Pompeii felé. Egy rendkívül különleges délelőttöt töltöttünk el a világ leghíresebb régészeti lelőhelyén. A feltárt romok hatalmas területet ölelnek fel, s az egykori fürdők, villák, terek és lakóházak a mai napig mind megtekinthetők. Érdekes volt megismerni és felfedezni egy ókori várost és megtapasztalni, milyen lehetett az élet az egykori római városban. Délután a Nápolyban töltött pár óra mindenkinek másképp telt. Sokan a tengerpartra indultak, míg mások célja egy igazi nápolyi pizza megkóstolása volt. Különleges élményként éltük meg a város főterén kialakult hangulatot, melyet egy utcazenésznek köszönhettünk. A felszabadult, önfeledt boldogság vibrált a levegőben, mindenki táncolt és együtt énekelte a híres Sará perché ti amo című dalt. Váratlan pillanat volt, de felejthetetlen emlék volt együtt megélni.

Kedd reggel Campobasso járás egy újabb nevezetes városát látogattunk meg. Termoli az Adriai-tenger partján fekvő, látnivalókban gazdag középkori város. A kikötőben tett rövid séta után, az olasz diákok történelemtanára tartott számunkra idegenvezetést az óvárosban. Felkerestük Olaszország legszűkebb utcáját, meglátogattuk az egyik legszebb román stílusú közép-olasz templomot, majd szabadidő keretében egyénileg is felfedeztük a város legfontosabb látnivalóit. Délután egy követően egy partközeli étterem felé vettük az irányt, ahol elfogyasztottuk az utolsó közös olasz ebédünket. A háromfogásos autentikus olasz menü kifogástalan volt. Utazásunk előtt is tudtuk mennyire fontos és híres az ország gasztronómiája, de az étteremben és a családoknál töltött hét alatt ezt sikerült megtapasztalnunk. Termoliból haza vezető úton a korábbiaknál is hangosabbak és felszabadultabbak voltunk. A kialakult barátságok egyre erősödtek és a közös élményeink még közelebb hoztak minket.

Március 20-án a reggeli órákban véget ért az olaszországi utazásunk. Ezt a búcsút azonban már másként éltük meg, mint az októberit. Sokat beszélgettünk a hazaúton és ugyan mindenki különböző tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodott, egy dolog mindannyiunkban közös volt. Hálásak voltunk. Hálásak vagyunk az Erasmus+ program adta lehetőségért, hiszen nem mindennapi az, aminek mi a részeseivé válhattunk. Hálásak vagyunk a tanárainknak és kísérőinknek, hiszen az ő munkájuk nélkül ez a lehetőség semmit sem ért volna. Hálásak vagyunk az olasz cserediákoknak, mert megmutatták milyen szoros kötelékek alakulhatnak ki ilyen rövid idő alatt. Rengeteget tanultunk egymástól, sokszor a nehéz helyzetekben egymást támogattuk, de a legfontosabb, hogy igazi barátokra találtunk. Márciusban mi nem elbúcsúztunk, csak elköszöntünk a következő találkozásig.

Vörös Kíra 11.C