2022-05 Erasmus + projekt Németországgal

Május 23-án reggel 4 órakor indultunk egy kisbusszal Keszthelyről Németországba. Vegyes érzelmekkel keltünk fel, nagyon sok megválaszolandó kérdés motoszkált bennünk. Először is: milyenek lesznek a német diákok? Ugyan korábban voltak videóhívásaink, amelyekben a választott mondáinkat mutathattuk be egymásnak, de egy kis képernyőn keresztül nehéz új embereket jól megismerni. Nagyon kíváncsiak voltunk arra, vajon milyen lesz a szállásunk, milyen lesz a város és a környéke. Az odaút során azonban egy kis akadályba ütköztünk, hatalmas dugóba keveredtünk egy baleset miatt. Már nem voltunk olyan messze a céltól, de így a csúszás miatt később érkeztünk meg, mint ahogy terveztük. Azonban sikerült ezt a több mint 12 órás utat hasznosan töltenünk. Sokat játszottunk, buliztunk a hátsó sor zenéire és rengeteget beszélgettünk, ennek köszönhetően sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Miután megérkeztünk a szállodába és elfoglaltuk szobáinkat, nagy izgalommal kezdtünk el készülődni az esti közös vacsorára a német diákokkal és tanárokkal. Ezen a napon egy olasz étteremben ehettünk, ahol a lehetőségeket kihasználva mindenki ínyencségeket rendelt. Először nem mertünk sokat beszélgetni a többiekkel, de a vacsora végére nagyon összemelegedtünk, és nagyon jól éreztük magunkat együtt.

Kedden a délelőttöt a német diákok iskolájában töltöttük. Először ismerkedtünk egymással, amelyben különböző játékos feladatok voltak segítségünkre, ezután pedig előadtuk a kidolgozott mondáinkat egymásnak. A délelőtt utolsó programjaként volt szerencsénk megnézni egy német tanórát. A csoportunk egyik fele hittan, a másik németórán vehetett részt. Az órák 90 percesek voltak, ami elég hosszúnak tűnt először, de a tanóra stílusa és a feladatok hatására egy szempillantás alatt elrepült az idő. Ebédelni az iskola menzájára mentünk, majd rögtön indultunk is a városnézésre. Megtekinthettük a város legcsodásabb szegleteit és meghallgattuk történetüket. 

Másnap megint az iskolában kezdtünk, ahol egy híres német írónővel, Iris Lemanczyk-kel találkoztunk. Feladatunk pedig az volt, hogy az írónő segítségével mondáink szereplőit jobban bemutassuk, a történetet jobban kidolgozzuk és részletezzük. A délután folyamán ellátogattunk egy közeli városba, Ulmba. Először az e-gokart pályán tesztelhettük gyorsaságunkat, aztán körbejártuk a város nevezetességeit, végül egy étteremben zártuk a közös programot.

Csütörtök délelőtt két lehetőség közül lehetett választani. A csoport egyik része a délelőttöt a városi aquaparkban egy könnyed csobbanással töltötte, míg a másik része a városban ütötte el az időt. A következő programunk egy hosszú túra volt az Eselsburger Talban (Eselsburger-völgy), ahol láthattuk az egyik monda történetének helyszínét. Este ellátogattunk a közeli Naturtheaterbe (Természetszínház), ahol betekintést nyerhettünk egy darab próbájába, valamint a színfalak mögé, a műhelyekbe, raktárakba, öltözőkbe és ruhatárakba. 

Május 27-én újra buszba ültünk, és elutaztunk a közeli Stuttgart városába. Míg a német csoportra várakoztunk, megnéztük a közeli Porsche szalon kínálatát, ahol mindenki választhatott magának egy szuvenírt otthonra. A nap fénypontja a Porsche Múzeum volt, ahol sok-sok érdekességet tudtunk meg az autók történetéről és magáról a márkáról. A hotelbe való visszaindulás előtt még volt egy kis szabadidőnk, amikor a csoportok szétszéledtek, ki könyvesboltban, ki városnézéssel ütötte el az idejét. Este viszont még visszamentünk a Volksfestre (Népünnepély), és megnéztük együtt a tűzijátékot.

A szombati nap nagyon nehéz volt mindenki számára, hiszen ez volt az utolsó nap, amikor együtt lehettünk a németországi csoporttal. Úgy rohant az idő, mintha meg sem akart volna állni. 10 órakor a Charlotthöhlében (Charlotte-barlang) gyönyörködtünk a különböző formájú cseppköveken, aztán egy kis séta után egy közeli ebédlőben ettünk. Végül eljött a kirándulás utolsó programja: egy közös vacsora egy görög étteremben. Nagyon nehéz volt elbúcsúzni az újonnan szerzett barátoktól, főleg mivel egy újabb hosszú buszút várt ránk másnap, de egy dolog vigasztalt minket. A következő tanév szeptemberében majd ők fognak ellátogatni hozzánk, sok-sok közös élményt szerzünk majd, és újra jól érezzük magunkat együtt, de addig is tartjuk velük a kapcsolatot különböző platformokon. 

Végül, de nem utolsó sorban, nagyon szeretnénk megköszönni a buszsofőröknek, a jó hangulatot és a biztonságos utazást, Arányiné Németh Márta, Takács Éva és Vajas Ildikó tanárnőknek a sok-sok türelmet, figyelmet és törődést, amit Tőlük kaptunk a kirándulás során. 

Harmath Borbála 10.C