dr. Czibere Tibor
gépészmérnök, egyetemi tanár
Középiskolai tanulmányait a keszthelyi gimnáziumban végezete.1949-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán. Itt szerzett mérnökdiplomát 1953-ban. 1961-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját. Diplomájának megszerzése után az egyetem matematika tanszékén kapott tanársegédi állást, majd 1956-ban a budapesti Ganz–MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár központi vízgéptervező irodájához került, ahol 1966-ig kutatómérnökként dolgozott. Közben 1963-ban az egyetem áramlás- és hőtechnikai gépek tanszékének tanszékvezető egyetemi docense lett. 1968-ban vehette át egyetemi tanári kinevezését. Szintén 1968-ban megbízták az egyetem Gépészmérnöki Kar dékáni teendőinek ellátásával, majd 1971-ben megerősítették újabb három évre. 1978-ban a Nehézipari Műszaki Egyetem rektorává választották. Nyolc évig állt az egyetem élén. 2000-ben professor emeritusi címet kapott.
1963-ban védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1967-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Áramlás- és Hőtechnikai Bizottságának lett tagja. 1976-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1985-ben pedig rendes tagjává. 1979-ben a Miskolci Akadémiai Bizottságba is bekerült. Akadémiai tisztségei mellett 1979 és 1995 között a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság (TIT) Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezetének elnöke, illetve 1990–1995-ben az ügyvezető testület tagja volt. 1985 és 1992 között a Gépipari Tudományos Egyesület Központi Tudományos Bizottságának elnöki tisztét töltötte be.
Tudományos pályája mellett kora politikai életének is része volt: 1983 és 1985 között országgyűlési képviselő, majd 1990-ig pótképviselő volt. Emellett 1985 és 1989 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnökeként és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bizottság elnökeként dolgozott. 1988-ban, az akkor alakult Németh-kormányban a művelődési miniszteri tisztséget kapta, amelyet a kormány 1989-es átalakulásáig töltött be. Utódja Glatz Ferenc volt.