dr. Hadrovus László

(Lendva, 1910. június 27. – Budapest, 1997. május 12.)

nyelvész, egyetemi tanár, akadémikus

Édesapja Zala vm. déli részén volt közjegyző. Középiskolai tanulmányait Kőszegen kezdte, majd Keszthelyen járt gimnáziumba, itt is érettségizett 1929-ben. A bp.-i Eötvös Kollégium tagjaként, az egyetemen latint, magyar nyelvet, szlavisztikát és germanisztikát hallgatott. 1934-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1935-ben a berlini egyetemen szlavisztikát tanult a Collegium Hungaricum tagjaként. 1937-ben a bp.-i Egyetemi Könyvtárba került, majd több intézet tud. munkatársaként tevékenykedett ( M. Történettud. Int. 1941–47.; K-európai Tud. Int. 1949–51.; MTA Történettudományi Int. 1949–51.). Emellett egyúttal oktatói tevékenységet is folytatott. 1942–43-ban a szegedi egyetemen a szláv filológia megbízott előadójaként dolgozott. 1942-től a bp.-i egyetemen a horvát irodalomtörténet magántanára, 1951-től a szláv filológiai tanszék docense, 1954–74-ig egyetemi tanára, 1965–74 között tanszékvezetője volt. Az MTA-nak 1948-tól l., 1970-től r. tagja lett. A zágrábi Jugoszláv Tud. és Műv. Akad. 1974-ben, a Vajdasági Tud. és Művészeti Akad. 1984-ben választotta tagjává. Munkássága során a délszláv népek történetével, elsősorban a horvát nyelvvel, a magyar délszláv nyelvi és történelmi kapcsolatokkal, a magyar nyelvben fellelhető szláv jövevényszavakkal, valamint magyar jelentéstannal és mondattannal foglalkozott. Nevéhez fűződik, hogy 1979-ben megfejtette a Vízkelety András által felfedezett legrégebbi horvát írásos emlék, a Cantilena pro sabatho szövegét. Több szótár szerkesztésében is részt vett. 1966–85 között szerkesztője volt a Studia Slavicanak. Munkáját 1985-ben Állami Díjjal, 1987-ben Pais emlékéremmel ismerték el.
F. m.: Orosz–magyar, magyar–orosz szótár. T.sz.: Gáldi László. Bp. 1951. (később több kiadásban megjelent). – Magyar–szerbhorvát, szerbhorvát–magyar szótár. Bp. 1957. – Az ómagyar Trója-regény nyomai a délszláv irodalomban. Bp. 1955. – A funkcionális magyar mondattan alapjai. Bp. 1969. – Magyar történeti jelentéstan. Bp. 1992. – A magyar Huszita Biblia és cseh rokonsága. Bp. 1994.
Irod.: Gulyás. 1990–. 12. köt. 55-56. has. – RÚL. 1996–2008. 9. köt. p. 216-218. – ÚMIL. 2000. 1. köt. p. 804-805. – ÚMÉL. 2001–2007. 3. köt. p. 21-22. – Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. 2002–. 2. köt. p. 378-379. – MTAT. 2003. 463. p. – ZÉK. 2005. 120. p.